Szeretem a pacalpörköltet, főleg azt szerettem nagyon, amit a nagypapám főzött bográcsban, szabad tűzön. Elég ritkán kerül azonban ez az étel nálunk asztalra, talán 2-3 évente. Étteremben soha nem kérek, mert nem szeretem, ha zsíros, és csakis a tökéletesen elkészítettet eszem meg.
Egyik nap a TV Paprikán az Olasz meló c. műsorban egy olasz szakács mutatta be a római pacalt, és mivel nagyon ígéretesnek tűnt, ki is próbáltam. Várakozáson felül nagyon finom lett, Párom repetázott is, pedig amúgy nincs oda a pacalért.

Hozzávalók:
60 konyhakész pacal (mélyhűtött is lehet)
1 nagy fej vöröshagyma, felaprítva
2 sárgarépa, kis kockákra vágva (vagy lereszelve)
2 zellerszár, kis kockákra vágva
kb. fél liter sűrű paradicsomlé
1-1,5 dl száraz fehérbor
1 mokkáskanál kakaópor (cukrozatlan)
2-3 babérlevél
só, bors
olívaolaj
Mélyhűtött pacalt vettem, mert nem mertem bevállalni a házilagos feldolgozást.
Annyi volt csupán részemről az előkészítés, hogy a kiolvasztott pacalt feltettem főni annyi vízben, ami bőven ellepte. A vízbe sót, egész borsot, 1-2 borókabogyót és babérlevelet dobtam.
Addig főztem, amíg az ételhez szükséges hozzávalókat felaprítottam, majd leszűrtem, és a főzővizet kiöntöttem.
Egy lábosban felhevítettem az olajat. Megdinszteltem rajta a hagymát, répát és a zellert. Rádobtam a leszűrt pacalt, hozzáöntöttem a bort és pár percig forraltam, hogy a bor alkoholtartalma elillanjon. Ekkor beletettem a paradicsomlevet és a kakaóport. A kakaópor azért kell, mert – az olasz séf szerint – közömbösíti a pacal esetleges markánsabb ízét. Nyugodtan beletehetjük, nem lesz kakaóízű az étel!
Fűszereztem sóval, őrölt borssal; tettem bele még 1-2 babérlevelet és néhány friss bazsalikomlevelet is.
Lefedve, kis lángon addig főztem, míg megpuhult – ez nekem kb. másfél órát vett igénybe. Ha időközben nagyon elpárologna a leve, paradicsomlevet vagy egy kis húslevest önthetünk még bele.