Ez egy finom, fűszeres-paradicsomos csicseriborsós ragu, valószínűleg az indiai konyhából ered, és egészen biztos, hogy rengeteg változata megtalálható a világhálón. Az én variációm a következő:

Hozzávalók:

1 nagy fej hagyma, finomra vágva

1 nagy gerezd fokhagyma, finomra aprítva

1 kisujjnyi gyömbér, finomra aprítva

1 hegyes zöldpaprika (én a nem csípős változatot használtam), kis kockákra vágva

1 csésze (kb. 2,5 dl-es) kockára vágott friss paradicsom

25 dkg főtt csicseriborsó (konzerv)

1 csapott teáskanál őrölt koriandermag

fél teáskanál őrölt kurkuma

fél teáskanál garam masala

fél teáskanál őrölt kömény

1 teáskanál citromlé vagy limelé

2 evőkanál olívaolaj

 Egy serpenyőben az olívaolajat felmelegítem. Beleteszem a hagymát, fokhagymát, gyömbért és a paprikát. Megszórom pici sóval és lefedve közepes lángon kb. 10 percig párolom. (Ha szükséges, pici vizet lehet aláönteni).

Ekkor beleteszem a paradicsomot és a fűszereket (a citromlé kivételéve), majd újabb 10 perc főzés után beleteszem a csicseriborsót is. (Én le szoktam hámozni a csicseriborsót, ami kissé időigényes, de sokkal finomabb – és talán könnyebben emészthető – lesz a végeredmény).

A borsóval is főzöm pár percig, megkóstolom, hogy kell-e bele még só, vagy egy kicsi még a másik fűszerekből, végül hozzáadom a citromlevet és tálalható is.

 Nálunk most ez a dhal egy Buddha-tál része volt.

Ez a tál az alábbiakból áll össze:

• párolt basmati rizs
• chana-dhal
• grillezett sajtszeletek
• karikára vágott nyers kígyóuborka
• aprított friss mentával és korianderrel, valamint csipet római köménnyel és sóval ízesített görög joghurt.

Lazac helyett más tengeri halból is elkészíthető.

Hozzávalók:

45 dkg hámozott burgonya (lisztesebb fajta legyen, ehhez az újkrumpli nem jó)

35 dkg lazacfilé

1 teáskanál mustár

2 teáskanál ketchup

fél citrom reszelt héja

1 evőkanál aprított friss petrezselyemzöld

1 evőkanál aprított friss kapor

A panírozáshoz: liszt, 1 tojás, zsemlemorzsa.

A burgonyát sós vízben megfőzöm, összetöröm.

A lazacszeleteket serpenyőben lassan megsütöm, szétmorzsolom.

Összekeverem a krumplit, halat, mustárt, ketchupot, citromhéjat és a zöldfűszereket, és sózom.

A masszából négy nagy pogácsát formázok, lisztbe-tojásba-morzsába forgatom és serpenyőben kevés olajon oldalanként kb. 4 perc alatt megsütöm.

Salátával tálalom, én most kapros cukkinisalátát adtam mellé.

Nem mindennapi alapanyag a magyar konyhákban a polip, és még azok sem gyakran készítik, akik egyébként – nyaraláskor, étteremben – szívesen megeszik. Nálunk sincs ez másként, főként a beszerzés akadályai miatt. Most azonban az egyik szupermarketben jó minőségű, gyorsfagyasztott polipkarokat lehetett kapni (400 grammos kiszerelésben), gondoltam, teszek vele egy próbát.

Egy egyszerűen elkészíthető receptet választottam.

 Hozzávalók:

40 dkg polip (nekem most csak a lábai – vagy karjai??)

1 kis fej hagyma

1 babérlevél

 40-50 dkg burgonya (új- vagy salátaburgonya a jó leginkább)

1 nagy póréhagyma

 A zöld mártáshoz:

1 csokor friss koriander

1 csokor friss petrezselyemzöld

1 újhagyma

2 gerezd fokhagyma

1,5 dl olívaolaj

0,5 dl fehérborecet

1 teáskanál őrölt édeskömény

só

 A polipot leöblítem, hideg vízbe teszem a félbevágott hagymával és a babérlevéllel, majd kb. fél óra alatt megfőzöm. Úgy tudjuk ellenőrizni, hogy jó-e, hogy egy fogpiszkálót vagy vékony hústűt beleszúrunk, és ha könnyen belemegy, akkor jó. A polip nem lesz soha omlósan puha, de ügyelni kell arra, hogy nem szabad túlfőzni, mert idővel egyre inkább gumis állagúvá válik és nem puhává.

Ha megfőtt, kiveszem a főzőléből, kicsit kihűtöm, majd konyhai kefével lesúrolom – ilyenkor lemállik róla a húst borító lilás-bordós hártya – és le is öblítem. A lábakat ezután nagyobb falatokra vágom, félreteszem.

Közben egy másik fazékban a burgonyát héjastól megfőzöm, majd kicsit kihűtöm, és szintén feldarabolom.

A mártás hozzávalóit botmixerrel simára aprítom, megkóstolom, ízlés szerint még fűszerezem.

 Ezután egy nagy serpenyőben kevés olívaolajat forrósítok, és pár perc alatt átpirítom a polipot. Kiveszem egy tálba, majd a serpenyőbe teszem a felkarikázott pórét és burgonyát és szintén átpirítom őket. 5-6 perc pirítás után visszateszem a polipot is, összekeverem, szükség szerint sózom és már készen is van.

 Tálaláskor a polipos-burgonyás keveréket tányérra rendezem és a zöld mártással meglocsolom.

Ha marad egy kis sült tök, készítsetek belőle fánkot! Gyorsan elkészül, sütőben süthető; puha, szaftos a tésztája, még másnap is finom, feltéve, hogy marad belőle.

Ez az adag 12 db fánkhoz elég.

 Hozzávalók:

1 csésze (kb. 2 dl) pürésített sült sütőtök (nem kell turmixolni, elég villával összenyomkodni a kihűlt sütőtököt)

2 nagy tojás

2/3 csésze kristálycukor

1/3 csésze napraforgóolaj

fél teáskanál só

fél teáskanál vanília őrlemény

1 csapott teáskanál sütőpor

fél teáskanál őrölt fahéj

fél teáskanál őrölt gyömbér

késhegynyi őrölt szegfűszeg

1 és 1/4 csésze finomliszt

 A liszt kivételével mindent keverőtálba teszek, gépi habverővel fél perc alatt simára keverem, majd a lisztet is beledolgozom.

A fánksütő formát vékonyan kiolajozom, és egyenletesen elosztom benne a tésztát. (Én habzsákba töltöttem a tésztát, úgy sokkal könnyebb megtölteni a formákat, mint kanalazgatva.)

175 fokos sütőben (alsó-felső sütés fokozaton) nekem 18 perc alatt készen is lett.

A tetejére lehet tenni ízlés szerint mázat vagy csokit, de simán is finom.

Ennek a kenyérnek az elkészítése kicsit hosszadalmasabb a többszöri kelesztés miatt, de ha van időnk, akkor igazán megéri nekiállni, mert nincs vele sok tennivaló, és nagyon szép, ropogós héjú, hagyományos kenyér lesz a végeredmény.  Magok nélkül is lehet készíteni.

 Hozzávalók:

20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

70 dkg búzakenyérliszt

kb. 6 dl langyos víz

3 dkg friss élesztő

2 teáskanál só

3 teáskanál cukor

2 evőkanál olaj

3 evőkanál mag (tökmag és napraforgómag vegyesen, vagy bármi más ízlés szerint).

 Az élesztőt a langyos vízben elkeverem, nem kell felfuttatni, csak feloldani.

A lisztet, sót és cukrot egy dagasztótálban elkeverem, hozzáadom az élesztős vizet és géppel elkezdem dagasztani. Amikor a tészta összeállt, hozzáöntöm az olajat is, és kb. 12-15 perc alatt lágy tésztává dagasztom. Közben azért figyelni kell, mert ha túl lágy, akkor kis lisztet adok hozzá, ha túl szoros a tészta, akkor pedig némi langyos vizet.

A megdagasztott tésztát letakarom, langyos helyen 2 órát pihentetem.

Ezután hozzáadom a magokat (egy kicsit félreteszek a tetejére), a tésztát könnyedén átgyúrom, majd letakarva 1 órát pihentetem.

Ezután ismét lazán átgyúrom a tésztát, cipót formálok belőle és sütőpapírral bélelt tepsire teszem, letakarva további fél órát kelesztem (én borítottam rá egy nagy kerek tálat, hogy a cipó szép kerek alakúra dagadjon, a tál peremét érdemes vékonyan olajjal megkenni, hogy a tészta kelés közben ne ragadjon majd hozzá).

 A pihentetés után a megkelt cipót vízzel óvatosan lekenem és megszórom magokkal. Éles késsel 2-3 helyen bevagdalom.

 180 fokra előmelegített sütőben „kenyérsütés” programom nekem 50 perc alatt sült meg. Ha nincs ilyenprogram a sütőn, akkor egy kis vizet ajánlatos a sütőbe locsolni, hogy egy kis gőz képződjön és segítse a szép állag elérését.

Régóta szerettem volna ezt az ételt elkészíteni, de a batyu speciális formázása mindig visszatartott. Aztán végül is rászántam magam, és nem is volt olyan nehéz, mint azt a videók alapján gondoltam, szerintem elsőre is egész szépre sikerültek. Gyakorlat híján persze kissé ugyan időigényes volt, de nem vészes, szerintem bátran vágjatok bele! A leírás bonyolultabb, mint az elkészítés. Most egy húsmentes tölteléket választottam, de biztosan ki fogom próbálni másfajta töltelékkel is. Ebből a mennyiségből 14 db lett.

 Hozzávalók a tésztához:

30 dkg finomliszt

2,1 dl forró víz

1 csipet só.

 A töltelékhez:

25 dkg gomba

1 hüvelykujjnyi gyömbér

2 tojás

2 szál újhagyma

2 evőkanál szójaszósz.

A tálaláshoz: szójaszósz és szezámmag.

 A tésztához a lisztet és a sót egy tálban elkeverem. Hozzáöntöm a forró vizet és villával elkeverem, hogy nagyjából összeálljon, majd gyúródeszkára borítva sima tésztává gyúrom (a forró víz miatt használok villát). Kétfelé osztom a tésztát, és egy nejlonzacskóba téve pihentetem 20-30 percig.

 Közben elkészítem a tölteléket: a két tojást felverem, majd teflonserpenyőben egy kevés olajon megsütöm, mint a palacsintát (mindkét oldalát megsütöm).

Vágódeszkára csúsztatom, és apróra darabolom.

Szintén apró kockákra vágom a gombát, a hagymát és a gyömbért is (lehet aprítógépben is, de ne legyen túl pépes). Az összes aprított hozzávalót összekeverem és meglocsolom szójaszósszal.

 A pihentetett tésztacipókat kb. 3-4 cm átmérőjű, egyforma vastagságú rudakká sodrom, majd éles késsel mindegyiket 7 darabra vágom. Az így kapott korongokat lisztezett felületen kb. 10-12 cm átmérőjű körökké sodrom, a vastagsága kb. 1-2 mm.

Elosztom rajtuk a tölteléket úgy, hogy a töltelék a kör közepén legyen kiterítve, a szélén körben 1 cm szabadon maradjon. Akinek nincs kedve a speciális formázáshoz, csak simán hajtsa félbe és ragassza jól össze a széleit, de aki szeretné, az alábbi videó alapján hajtogassa meg (ha nem elérhető a videó, a youtube-on például a „gyoza folding” keresőszó beírásával lehet találni segítséget):

Formázás videó

  Ezután jön a párolás: egy nagyobb teflonserpenyőt érdemes hozzá használni, aminek van fedője is.

A serpenyőbe 1-2 kanál étolajat öntöttem, felforrósítottam és a sima felükkel lefelé betettem a batyukat. Kb. 3 percig sütöttem, amíg aranybarna lett az aljuk (Nem maximum hőfokon sütöttem, de a közepesnél azért erősebben, nálam a 14 fokozatú főzőlapon a 11-es elég volt.) Amikor szépen megsült az alja, ráöntöttem 0,8 dl vizet, lefedtem és kb. 10-12 perc alatt megpároltam. A pároláshoz még egy kicsit visszavettem a hőfokot (én 8-asra), és mire a víz „eltűnt” a serpenyőből, a batyuk is készre párolódtak.

 Tálaláskor szezámmaggal kevert szójaszószt adtam mellé mártogatósnak.

Főzés előtt a töltött batyuk:

Ezt a stollent akkor sütöm, amikor nem akarok kelt tésztával bíbelődni: nagyon egyszerű az elkészítése, ezért kisebb konyhai gyakorlattal rendelkezők is nekiállhatnak. Túrót pedig azért szeretek belegyúrni, mert lazítja a tésztát és nem szárad ki olyan könnyen. Eritrittel készítem, de természetesen hagyományos kristálycukorral is  tökéletes.

Hozzávalók:

50 dkg finomliszt

1 csomag sütőpor

2 tojás

10 dkg eritrit (vagy 10 dkg kristálycukor

1 csomag vaníliás cukor

5 dkg szeletelt mandula

8 dkg kandírozott narancshéj (mazsola is lehet)

1-2 evőkanál rum

12 dkg puha vaj

25 dkg túró (krémesebb fajtát szoktam ehhez venni, nem a rögöset)

20 dkg marcipánmassza

 A tetejére: 2-3 dkg olvasztott vaj és 2 evőkanál porcukor

 Először összekeverem a lisztet, a sütőport, a vaníliás cukrot és az eritritet. Utána beleteszem a lazán felvert 2 tojást, a lágy vajat, túrót, rumot, mandulát és kandírozott gyümölcsöt, és az egészet összegyúrom. Zárható dobozba teszem (vagy folpackba csomagolom) és a hűtőben 30-40 percig pihentetem.

 Pihentetés után enyhén lisztezett felületen téglalap alakúra nyújtom, kb. 1 cm vastagságúra – nagyjából 30x40 cm-es lesz. A marcipánmasszát is kinyújtom 2 mm vastagra: ugyanolyan hosszú legyen, mint a tészta, de annál kb. 10 cm-rel keskenyebb. Ráfektetem a marcipánt a tészta közepére, így a marcipán a tészta hosszanti irányban a tészta mindkét végéig kiér, de a rövidebb oldalak mentén 5-6 cm-rel rövidebb. A tésztát szorosan feltekerem és egy sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. (Ha nincs kedved a marcipánt kinyújtani, akkor kisebb kockákra vágva, egyenletesen elosztva szórd a kinyújtott tészta tetejére, és így csavard fel – ugyanolyan finom lesz a végeredmény).

 A stollent 175 fokon 45 perc alatt sütöm készre. A sütőből kivéve egy kenőecset segítségével elosztom rajta az olvadt vajat, majd megszórom porcukorral.

Pihe-puha tésztagombóc házi szilvalekvárral töltve, mákkal gazdagon megszórva és vaníliasodóval körítve: kell ennél jobb desszert?
Hozzávalók négy gombóchoz:
1,5 dl tej
1,2 dkg friss élesztő
1,5 dkg cukor
25 dkg finomliszt
csipet só
fél tojás
diónyi puha vaj
fél citrom reszelt héja
4 evőkanál szilvalekvár
A tálaláshoz: darált cukros mák, kevés olvasztott vaj, vaníliasodó.

Az élesztőt cukros tejben felfuttatom.
A lisztet tálba szitálom, hozzáadom a sót, a fél tojást (én úgy szoktam, hogy kicsit felverem és úgy könnyebb elfelezni), a reszelt citromhéjat és az élesztős tejet. Dagasztógéppel elkezdem kidolgozni, amikor már a tészta összeállt, a vajat is hozzáadom és sima, könnyű tésztává dagasztom. Fél óráig kelesztem.
Ezután a tésztát enyhén lisztezett felületre borítom és négy részre osztom. Kézzel kicsit kilapítgatom, a közepébe teszek egy kanál lekvárt, majd óvatosan összegombócozom. Letakarva további 15 percet pihentetem.
Közben egy nagy fazékba vizet teszek és beleteszem a párolóbetétet (a víz legfeljebb a betét aljáig érjen). Én egy sütőpapírt is szoktam a betétre tenni, hogy a tészta ne dagadjon bele a pároló lyukaiba. A négy gombócot a betétre teszem, a vizet felforralom, majd az edényt lefedem és a gőzben nagyjából 15 perc alatt elkészülnek a gombócok.

A gombócot tálra teszem, evőkanálnyi olvasztott vajjal meglocsolom, cukros darált mákkal megszórom és ha van, egy kis vaníliasodó is mehet mellé.

Egy hagyományos amerikai palacsinta receptet dobtam fel némi bodzával: a tésztába is került egy kevés friss virág és juharszirup helyett bodzasziruppal locsoltam meg a palacsintát. Ezt a szirupot mindenképpen készítsétek el a palacsintához, mert csak így lesz igazán finom!
A recept kicsit macerásnak tűnhet, de egyáltalán nem az.
Először is szükséges:
9 szép nagy bodzavirág, a vastag szárakat le kell vágni, főként csak tényleg a kis virágok maradjanak. Ezt a szárazást érdemes egy tál fölött végezni, hogy a virágporok abba hulljanak bele, mert a virágpor adja az ízek zömét, ne pazaroljuk el.

A szirup készítése:
4 leszárazott bodzavirágot tálba teszek, 2-3 dl forró vízzel felöntöm, pár percig állni hagyom, majd leszűröm, a virágokat is jól kinyomkodom. Így gyakorlatilag kapok egy bodzás tehát, amihez 4 evőkanál cukrot teszek és 1 evőkanál friss citromlevet, majd nagy hőfokon addig forralom, amíg szirupos állaga lesz. Arra figyelni kell, hogy amikor kihűl, még sűrűsödni fog.

A maradék 4 leszárazott bodzavirágot 3 dl hideg tejbe áztatom és abban hagyom állni legalább egy órán át, majd leszűröm. Így egy finom, bodzaillatú tejet kapok, ezt használom a palacsintához.

A maradék 1 leszárazott bodzavirág pedig majd a tésztába kerül.

A palacsintához kell:
20 dkg finomliszt
4 dkg cukor
2 teáskanál sütőpor
késhegynyi szódabikarbóna
csipetnyi só
3 dl tej – amiben előzőleg a bodzát áztattam
4 dkg olvasztott vaj
1 tojás
1 friss bodzavirág

Egy tálba teszem a lisztet, cukrot, sót, sütőport és szódabikarbónát. Elkeverem, a közepébe mélyedést készítek. A tejben tojást elhabarom, majd hozzáöntöm a lisztes keverékhez, ezután mehet bele a vaj is és az egészet egy habverővel szép simára keverem. Beleforgatom a bodzavirágot is, majd a szokásos módon kis palacsintákat sütök belőle.
Tálaláskor meglocsolom a bodzás sziruppal és kevés bodzavirággal is lehet díszíteni.

Nagyon kevesen használják a rebarbarát, és ennek szerintem egyik oka, hogy nem igazán tudják, mit is készítsünk belőle. Akinek terem a kertjében, annak érdemes dzsemet is befőzni, mert nagyon finom.
Kevés munkával viszont egy hűsítő finomságot is összedobhatunk, nem kell hozzá fagylaltgép, a fagyasztóban 6-8 óra alatt kifagy. Tálalás előtt pedig érdemes 15-20 perccel korábban kivenni, hogy kissé visszalágyuljon és szépen lehessen gombócozni. Én a lenti mennyiségnek a felét készítettem el, így négy adagnyi fagyim lett. 
Aki még nem használta a rebarbarát, annyit kell tudni, hogy a levélszárakat vékonyan le kell hámozni, erre kiválóan alkalmas a konyhai zöldséghámozó.

Hozzávalók:
50 dkg tisztított rebarbara
10 dkg porcukor
1 dl víz
1 evőkanál friss citromlé
5 dl tejszín
30 dkg cukrozott, sűrített tej

A rebarbarát kb. két cm-es darabokra vágtam, a vízzel, citromlével és porcukorral együtt lábosba tettem és közepes hőfokon kb. 7-8 percig főztem. A rebarbarát ekkor szűrőkanállal kiszedtem a léből, és egy nagyobb keverőtálba tettem. Meglehetősen puhára főtt, de ez nem baj, amennyire lehet, le kell csepegtetni. A maradék levet immár magasabb hőfokon sziruposra forraltam – nagyjából olyan legyen, mint a méz vagy annál csak egy picit hígabb.

Egy kicsit vártam, hogy a rebarbara és a szirup se legyen tűzforró, közben habbá vertem a tejszínt.
Ezután már csak mindent össze kell keverni: A főtt rebarbarához adtam a szirupot és a sűrített tejet, elkevertem, majd beleforgattam a tejszínhabot is. Jól zárható műanyag dobozba simítottam és ment is a fagyasztóba.