Készültem egy ideje a káposzta kovászolására, mert a bolti savanyú káposzták minősége meglehetősen változó, és gyakran ráfáztam már „házi”-nak hirdetett káposztákkal: az otthoni kóstoláskor kiderült, hogy gyorsított eljárással, esetlegesen ecettel savanyítottat vettem.

Bármekkora volt is az otthoni elkészítés csábereje, nagyon visszatartott, hogy egyáltalán nem akartam az egész konyhát napokig  betöltő erőteljes káposztaszagot. Ha van még olyan, akit ez a félelem tart vissza, akkor megnyugtathatom: semmiféle nem kívánt illat nem terjengett.

Mivel nekem most csak egy 3 literes befőttesüveghez sikerült jutnom, ezért elsőre kisebb adaggal kísérleteztem: mindössze egy fél fej káposztával.

 A káposztát géppel legyalultam. A befőttesüveg aljára kaprot tettem – most csak szárított volt itthon, friss biztosan jobb lenne – és jó szorosan beletömködtem a káposztát. Közé került 5-6 gerezd tisztított fokhagyma, némi egész feketebors és 3 babérlevél is. A tetejét egy nagy szelet fehér kenyérrel zártam. Felforraltam 2 liter vizet, belekevertem két evőkanál sót, és mikor a só feloldódott, teljesen felöntöttem vele az üveget. A tetejére egy lefordított kávéscsésze került, és az üveget egy magasabb falú tálba állítottam, erre azért van szükség, mert az erjedés során ki fog folyni némi lé.

Négy napon át a konyhapulton, szobahőmérsékleten pihent a káposztám (nagyobb mennyiségnél vagy hűvösebb időben öt nap is lehet). Az utolsó napon már megállt a forrás.

Ezután az ázott kenyeret kidobtam, a káposztát pedig levével együtt zárható dobozban a hűtőbe tettem, két napi további érlelésre. Ekkorra nyerte el a végleges ízét.

Természetesen mindenki saját szájíze szerint ízesítheti: mehet bele erőspaprika, vöröshagyma, mustármag stb.

A kész káposzta magában is nagyon finom, egy részéből pedig hansági káposztát készítettem, ahhoz úgyis kapros fűszerezés kell.