Ezt a receptet nagyobb malacrész sütésekor is lehet alkalmazni, egyedül a sütési idő változhat. A hozzávalók száma minimális, a lényeg szerintem az, hogy ne elfedjük, hanem inkább kiemeljük a malachús ízét.
Az enyhén köményes íz és a sörmártás a bajor éttermek ízvilágát idézi, amit fokozhatunk még savanyú káposztás-knédlis körítéssel.

Hozzávalók:
1 malaccomb
fél liter sör
1 nagy fej hagyma
só, bors, őrölt kömény

A sültemhez egy szép malaccombot vettem. A csont mentén az egyik oldalon hosszában bevágtam a húst, egészen a csontig: egyrészt azért, hogy jól be tudjam sózni, másrészt a húst így ki tudtam teríteni, úgy hogy a bőrös része szinte teljes egészében felfelé nézzen.
Ezután a bőrös részt átlósan beirdaltam, viszonylag sűrűen, így majd könnyebb lesz a ropogós bőrű kész sültet is szeletelni.

Fűszerezés: a húst jól besóztam. Arra kell ügyelni, hogy a bőrére ne kerüljön só, mert állítólag akkor nem ropogósra, hanem nyúlósra sül. A són kívül még borsot és kevés őrölt köményt használtam, illetőleg 3-4 tisztított fokhagymagerezddel megspékeltem.

Sütés: a hagymát meghámoztam, 6 gerezdre vágtam és a tepsi aljára szórtam. Erre ültettem rá a húst, bőrös felével felfelé. Ráöntöttem a sört és 140 fokra előmelegített sütőbe tettem. Lefedni nem kell. A sütési idő ezen a hőfokon kb. 150 perc. Ezzel a módszerrel a hús omlós és ízletes, a bőre roppanós lesz. Sütés közben időnként meg lehet locsolgatni a sörrel, de az első egy órában még ne zavarjuk a husit.

Sörmártás: roppant egyszerűen készül. A kész sültet kivesszük és pihentetjük. Közben a tepsiben maradt sört és megsült hagymát botmixerrel pürésítem, és egy szűrön át lábosba öntöm (azért kell a szűrő, hogy az egyben maradt, vastagabb hagymaszeleteket felfogjuk). A mártáshoz adok 1 nagy evőkanál barnacukrot, és forralással kb. a kétharmadára besűrítem. Leveszem a tűzről, beledobok egy darab hideg vajat és óvatosan mozgatom a serpenyőt, hogy elolvadjon. Nem lesz sűrű a mártás, inkább folyósabb.