Most először próbáltam ki, hogy milyen is lehet egy „rizottó” rizs nélkül. Helyettesítőként hántolt árpát, vagyis gerslit használtam. Ha különbséget kellene tenni a kétfajta rizottó között, akkor csupán annyit vélek felfedezni, hogy a rizzsel készült icipicit krémesebb – talán a magasabb keményítőtartalom miatt -, de a gerslis változat sem maradt le sokkal. (Az orzotto név az olasz elnevezésből ered.)

Hozzávalók:
1 fej hagyma, felaprítva
1 zellerszár, felaprítva
10-15 dkg darált sertéshús
2 dl gersli
1 dl száraz fehérbor
kb. fél liter húsleves
friss reszelt parmezán

Az étel ugyanúgy készül, mint a rizottó. Ez esetben darált hússal és spenóttal így:
Az apróra vágott hagymát és kevés szárzellert megdinsztelem. Erre jön a darált hús, kevergetve megpirítom, majd következik a gersli. Ezzel is jól elkeverem, felöntöm kevés borral, majd amikor a bor elfőtt, akkor lassanként adagolom hozzá a húslevest és kevergetve készre főzöm. Mikor kész, akkor teszem bele a spenótleveleket és némi reszelt parmezánt. Sózni csak akkor kell, ha a húsleves nem elég sós.

Hagyományos risotto recept ITT.

Tél végén, tavasz elején kisebb diétát tartunk: kevesebb a szénhidrát és az édesség. Azonban a finom ízekről ilyenkor sem kell lemondani, a mai ebédünk is igazán különlegesen finomra sikerült Az elkészítése is nagyon egyszerű, főleg, hogy a halat tisztítva, konyhakészen kaptam.

Hozzávalók:
A halhoz:
2 kicsi harcsa tisztítva, fej nélkül
1 fej hagyma, felkarikázva
néhány gerezd fokhagyma
babérlevél
fél citrom, felkarikázva
só, bors,
kevés fehérbor (vagy víz)
sütőpapír

A sütőpapírból egy nagy darabot letépek. A közepére teszek néhány hagymakarikát, fokhagymát, egy babérlevelet, citromkarikát. Erre fektetem a sóval és borssal jól bedörzsölt halat. A tetejére is szórok némi hagymát, majd egy löttyintésnyi bort öntök rá és a papírba jól becsomagolom. A másik hallal ugyanígy járok el.
A két csomagot tepsire teszem és 180-200 fokon kb. fél óra alatt készre sütöm. (Ha szereted a ropogós, sült halbőrt: a papírcsomagokat óvatosan nyisd ki és pár percre tedd vissza a sütőbe grillfokozaton.)

A körethez:
1 fej hagyma, kis kockákra aprítva
1 kis szelet szalonna (1-2 dekányi), kockákra vágva
20 dkg savanyú káposzta, kinyomkodva (leöblíteni nem kell)
1 krumpli, vékony szeletekre vágva
1 evőkanál szárított borsikafű (más néven csombor; ha van friss még jobb)
5 dl húsleves
2,5 dl száraz fehérbor pl. olaszrizling
3 dl tejszín
fűszerek,amiket fűszertojásba teszek: 1 szegfűbors, 2 borókabogyó, 3 feketebors

Egy evőkanálnyi olajon megdinsztelem a hagymát, rádobom a szalonnát, káposztát, csombort és a krumplit. Kicsit átpirítom, majd felöntöm a húslevessel, borral és beleteszem a fűszertojást. Közepes lángon kb. 25 percig főzöm, fedő nélkül, hogy a lé kb. a felére-kétharmadára sűrűsödjön. Hozzáadom a tejszínt, majd további kb. 15 percig főzöm ugyanígy. Ezután egy szűrőn átszűröm az egészet, a káposztát felfogom, a krumpliszeleteket visszateszem a lébe, és még egy kevés káposztát is. Botmixerrel simára pürézem. Ha nem elég sűrű, némi keményítővel lehet sűríteni.
Tálaláskor a mártást tányérra öntöm, erre fektetem a sült halat, majd egy kis káposztát is teszek mellé.

Nagyon csokis, nagyon tömény, nagyon finom!!!

30 dkg étcsokoládé
8-10 dkg finomliszt
fél teáskanál sütőpor
késhegynyi só
3 tojás
12 dkg puha vaj
7 dkg porcukor
7 dkg barnacukor
a töltéshez:
15 dkg mascarpone
2 evőkanál rum
1-2 evőkanál porcukor
1. A csokit vízgőz felett megolvasztom.
2. Egy tálban a lisztet (először csak 8 dekányit), sütőport és sót összekeverem.
3. Gépi habverővel habosra keverem a vajat a cukrokkal, majd hozzákeverem a tojásokat is. Ezután óvatos mozdulatokkal beleforgatom a lisztet és az olvasztott csokit is. A tésztának nagyjából olyan sűrűnek kell lennie, mint a muffintészta: vagyis folyékony, de azért ne folyjon szét, ha tepsire teszem. Ha túl folyékony lenne, belekeverem még a maradék lisztet is.
Ezután egy tepsire sütőpapírt teszek, és egymástól 2-3 cm távolságra teáskanálnyi kis kupacokat teszek, majd kb. 10 perc alatt megsütöm. Sütés közben a kupacok lelapulnak, kicsit szétterülnek, ezért kell nagyobb távolságot tartani közöttük.
A kisült tallérokat rácson kihűtöm. A töltelék hozzávalóit jól elkeverem, és kettesével összeragasztom vele a sütiket.
A mascarponés krém helyett lekvárt, nutellát stb. is lehet használni.

Először azt gondoltam, hogy ez a terrine nagyon hasonló lesz ízvilágában a kocsonyához, de nem! Mindenképpen ajánlom kipróbálásra! Hűtőben több napig is eláll. Egy nagyobb sertéscsülök kell hozzá, valamint az alábbiak:

A csülköt egy lábosba teszem. Hozzáadok: 4 dl almalevet, 4 dl száraz fehérbort, 1 nagy sárgarépát és 1 zellerszárat felkarikázva, 1 fej hagymát cikkekre vágva, 2 babérlevelet, 4-5 szem fekete borsot, 1 teáskanál kakukkfüvet és 1-2 borókabogyót valamint sót. Felöntöm még annyi vízzel, hogy éppen ellepje a húst (kb. még fél liternyivel).
Lassú tűzön, lefedve puhára főzöm – ez kb. 2,5 – 3 óra. Ezután a csülköt kiveszem a léből, a levet átszűröm és az átszűrt levet visszateszem a tűzre. Addig forralom, amíg kb. a kétharmadára sűrűsödik be.

Közben a csülköt veszem kezelésbe: leszedem a húsról a bőrt, a zsírt, kiveszem a csontokat, hogy csakis a színhús maradjon meg, majd kis darabkákra vágom.
Az aprított húst összekeverem 2 evőkanál mustárral és 2 evőkanál aprított, friss petrezselyemmel. A húsos keveréket formába töltöm (pástétom- vagy szufléformába, vagy őzgerincbe), és lesimítom. Négy zselatinlapot hideg vízbe áztatok, majd kinyomkodva a főzőlébe keverem és végül a húsra öntöm. Hűtőben hagyom megszilárdulni.
(Ebből a mennyiségből nekem egy kisebb pástétomforma és 5 szufléforma telt meg).

Ezt a puszedlit jó pár évig nem sütöttem, inkább a mézeskalács került előtérbe. Idén viszont újra eszembe jutott ez a finom, illatos és puha mézes puszedli, sőt annyira ízlik, hogy idén a mézeskalács is elmaradt.
Előnye még, hogy roppant gyorsan elkészíthető, és finom, omlósan puha a tésztája.
Figyelem: a tésztát egy napig pihentetni kell!
1.) 3 tojássárgáját, 1 egész tojást és 15 dkg porcukrot habosra keverek.
2.) 25 dkg mézet és 5 dkg vajat együtt felolvasztok (mikróban).
3.) 60 dkg finomlisztet 1 evőkanál szódabikarbónával elkeverek, és belekeverem a fűszereket is: 1 csomag vaníliás cukort, 1-1 teáskanálnyi őrölt fahéjat, őrölt gyömbért és őrölt szegfűszeget szoktam beletenni, de mindez kiváltható mézeskalács fűszerkeverékkel is.
A három keveréket összevegyítem – egy lágy masszát kapok –, majd lefedve a hűtőbe teszem.
Másnap diónyi golyókat formálok belőle, sütőpapírral bélelt tepsire teszem és kb. 170 fokon 12-15 perc alatt megsütöm. Az alakját sütés közben nyeri el, ezért ne tedd túl közel őket egymáshoz! A második adagnál már figyelj, mert általában gyorsabban megsül.
Bevonás: Az 1. keveréknél kimarad egy tojásfehérje, ezt habbá verem, majd annyi porcukrot keverek hozzá, hogy sűrű, de még folyékony krémet kapjak. A sütőből kivett puszedliket még azon melegében, egy szilikonos kenőecset segítségével bekenem a habos krémmel, így a süti hőjétől gyorsan megszárad a máz. (1-2 csepp ételfestékkel színes mázat is készíthetsz.)
Olvasztott csokit is használhatsz a bevonáshoz, ebben az esetben viszont inkább várd meg, míg kihűl a puszedli.

Ha a karácsonyi ünnepek elmúltával már senki nem akarja megenni a maradék mézeskalácsokat, akkor jól jöhet ez a recept a maradék újrahasznosítására. Nálunk viszont az adventi készülődés, ráhangolódás jegyében készült.

Hozzávalók:
30 dkg mézes keksz
2,5 dl tejszín
4 tojás
10 dkg cukor
9 zselatinlap
5 dl tej, felmelegítve
3 cl mandulalikőr
A krémhez a tojások sárgáját a cukorral habosra keverem és apránként hozzákeverem a meleg tejet is. Alacsony lángon, folyamatosan kevergetve besűrítem, félreteszem hűlni.
Közben a zselatinlapokat hideg vízbe áztatom.
Egy kapcsos tortaformát (20-24 cm-est, vagy egy kerek tálat) kibélelek folpack fóliával. A szélét körberakom a keksz egyharmadával, úgy hogy kicsit fedjék egymást.
A többi kekszet kis darabokra tördelem és beleteszem a tejszínbe (nem kell habbá verni), hozzáöntöm a likőrt is (ha gyerekek is esznek belőle, akkor likőr helyett is tejszínt használnék). A zselatinlapokat kinyomkodom és az időközben langyosra hűlt tojásos krémbe keverem. Hozzáadom a tejszínes kekszet, végül óvatosan beleforgatom a tojások fehérjéből vert habot is. Az egész masszát a bélelt formába öntöm, és legalább 4-5 órán át hűtőben dermesztem.

A zucotto egy olasz torta, eredetileg a neve tököt jelent, mert az olaszok egy tök alakú formában készítik. Másrészt viszont a Wikipedia szerint alakját a firenzei dóm kupolája ihlette, ezért én inkább kupolának neveztem el (ugye szerintetek is pont úgy néz ki, mint a dóm kupolája? ) Az olasz recepteket nézegetve többféle töltelékkel is találkoztam, volt olyan változat is, amit parféval töltöttek. Én most egy marcipános-kávés-csokis ízvilág mellett döntöttem, és nagyon nem bántam meg!

Marcipánborítás viszont az általam nézegetett torták egyikén sem volt, ezért az nyugodtan elhagyható; ebben az esetben bevonhatjátok tejszínhabbal, olvasztott csokival, vagy megszórhatjátok porcukorral, mandulaszeletkékkel.

A torta elkészítése nem nehéz, a munka pedig a piskóta sütésével együtt nekem kb. másfél órát vett igénybe. A munkafolyamatot képeken is mutatom.

Hozzávalók:

Tészta: 6 tojásból piskóta

1. krém:

4 dl hulala (vagy habtejszín)

1 kis tasak instant cappuccinopor (12,5g) vagy 3-4 evőkanálnyi kávé

5 dkg reszelt étcsokoládé

1 csomag habfixáló

2. krém:

10 dkg étcsokoládé

6 dkg puha vaj

10 dkg porcukor

4-5 evőkanál mandulalikőr

A borításhoz 10-15 dkg marcipánmassza (nekem elég volt 10 dkg is, mert vékonyra nyújtottam)

Tészta: a piskótamasszából sütöttem egy 24 cm átmérőjű kerek lapot és egy gáztepsi méretű szögleteset. (A tésztát 1 cm vastagon öntöttem a tepsibe).

A sütés után a négyzet alakúból kivágtam egy akkora kört, amekkora a tálam alja, a többi részt trapéz alakú darabokra szabtam.

Miközben a tészta sült, kibélelte a tálat marcipánnal: ehhez először is egy nagy folpack fóliát terítettem a munkalapra, majd ezen nyújtottam a masszát vékonyra. A fóliával együtt tettem a tálba, kézzel még eligazgattam, alakítgattam a borítást. Aki kihagyja ezt a lépést, az is burkolja be folpackkal a tálat, mert majd így lehet könnyen kiborítani a kész sütit.

A marcipán után a tésztával is kibéleltem a formát, majd következett az első krém: ehhez a cappuccinoport 3 evőkanál forró vízben feloldottam, és hozzáöntöttem a tejszínhez. Adtam még hozzá egy csomag habfixálót és kemény habbá vertem. Beleforgattam a reszelt csokit is. Ezután a piskótára kentem úgy, hogy középen egy pici, félgömb alakú lyuk maradjon (a habból 4-5 evőkanálnyit félretettem a díszítéshez).

A második krémhez a csokit felolvasztottam gőz fölött. Közben a puha vajat a porcukorral és a likőrrel habosra kevertem, majd hozzákevertem a csokit is. Mivel a meleg csokitól kicsit folyós lett a krém, néhány percre betettem a hűtőbe, és csak utána töltöttem be a tortába (nehogy belefolyjon a kávés tejszínbe).

Ezután már csak a kerek lappal kellett lezárni a tortát és hűtőbe tenni.

Másnap tálcára borítottam, a fóliát óvatosan lehúztam róla és kevés tejszínnel díszítettem.

Pirítóssal reggelire, egy nagy adag zöldsalátával pedig könnyű vacsoraként tálalhatjuk ezt a fogást.

Hozzávalók:
2 dl tej
2 evőkanál liszt
2 nagy tojás
4 evőkanál paradicsommártás (én a saját főzésű kechupomat használtam)
1 csomag mini mozzarella
aprított, friss petrezselyemzöld
A tejet csomómentesre keverem a liszttel, majd belekeverem a tojást is. Forró serpenyőben négy omletett sütök, majd szorosan feltekerem őket és mindegyiket öt darabra vágom.
Négy szufléforma aljára paradicsomszószt kanalazok. Állítva beleteszem az omlettdarabokat, a tetejére mozzarellát morzsolok és forró grillsütőben pár perc alatt megsütöm – csak épp annyi ideig, amíg a sajt megpirul.

Ráérősebb napokon készíthetünk egy kis ínyenc reggelit, de könnyű vacsorának is megfelel. Friss pirítóssal és meleg teával ajánlom!

Hozzávalók:
Camembert sajt, alma vagy körte, dió
A sajtot és a körtét (vagy az almát) kis kockákra vágom, a diót durvára darabolom.
Fejenként két szufléformát készítek elő. Mindegyik aljára először sajtkockákat szórok, erre kerül a gyümölcs, majd a dió, végül megint egy kis sajt. Grillsütőben 5-10 perc alatt megsül.

Tényleg nagyon finom ez a sült krumpli: belül puha, kívül ropogós. A libazsír és a rozmaring is gazdagítja az ízét. Mennyiséget nem írok, mert nem az a lényeg, hanem az elkészítés módja.
Esetleg annyit mégis tanácsolnék a mennyiséghez, hogy egy picivel több krumplit vegyetek hozzá, mint amennyit általában szoktatok, mert olyan finom, hogy mindenki többet fog kérni belőle.
A krumplit meghámozom, és enyhén sós vízben előfőzöm: forrástól számított 6-7 percnél tovább nem kell főzni.
Ezután leszűröm és egy tálba teszem. Szórok rá még egy kevés sót, frissen őrölt borsot, és megszórom rétesliszttel, majd a tálat rázogatva összekeverem a krumplit, hogy a liszt minden szemet bevonjon. Nem kell sok liszt, tényleg csak annyi, amennyi vékonyan beburkolja a krumplikat. Mindenképpen rétesliszt legyen, mert az szemcsésebb, és így ropogósabb lesz a kész krumpli.
Közben egy tepsibe libazsírt teszek, annyit, amennyi ha elolvad, akkor kb. 1 mm-es zsírréteg legyen a tepsiben. A tepsit sütőbe teszem, és 200 fokra felmelegítem. Ezután beteszem a krumplikat is, de óvatosan, mert már meleg a zsír! A krumplit 200 fokon készre sütöm, közben egyszer átforgatom, hogy mindenhol érje a zsír. Mielőtt készre sülne, friss rozmaringot szórok rá (vagy tetszés szerint más zöldfűszert, de el is maradhat), és grillfokozaton 1-2 perc alatt adok neki egy kis színt is.